Előző bejegyzésemet a pozitív személyiségfejlődéshez vezető út taglalásával zártam, amelyben kifejtettem, hogy a tanulás, a játék, a sport és a verseny élmények által, illetve a helyes kommunikáció és motiválás alkalmazásával lehet elérni az optimális fejlődést.
A gyermek mozgáson, utánzáson keresztül sajátítja el az alapvető mozdulatokat mozdulatsorokat. Később az iskolában már a tanárok, testnevelők munkájának köszönhetően, tudatosan kezdi mozgatni a testét, amellyel párhuzamosan belép az eszközhasználat is. Természetesen mindez akkor a leghatékonyabb, ha a gyermek az életkorának megfelelő mozgásokkal, játékos feladatokon keresztül ismerkedik meg, mert "játszva tanulni" örömet jelent, így az új mozdulatok beíródása is mélyebb, hatékonyabb.
A szülők vágyai
Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének, de ennek az árát, a gyermeknek kell megfizetnie! Az anyukák általában csodás szellemi és/vagy művészeti képességeket, az apukák pedig kimagasló testi adottságokat, ügyességet, rátermettséget álmodnak meg gyermeküknek.
Persze számtalan érv szólhat egyik, vagy másik mellett, annyi viszont bizonyos, hogy a lélek és a test is megsínyli a "túlfejlesztést"! A gyermek állandó szellemi tornáztatásáról a pszichológusoknak komoly kétségei vannak, a test túlfejlesztése ellen pedig maga a test tiltakozik.
Mit mond a pszichológus?
Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint, a mai kor sajátossága, hogy gyermekünket túlterheljük, mind szellemi, mind testi síkon. Már mindegy, hogy szegények vagyunk-e, vagy gazdagok, egy biztos, sokat kell dolgoznunk, így kevesebbet lehetünk gyermekünkkel, aki bánatában, unalmában eszik, és TV-vel, DVD-vel számítógépezéssel vigasztalja magát.
A probléma megoldására, általában két megoldást választanak a szülők. Az egyik, hogy olyan óvodába iskolába adják be a gyereket, ahol sokat foglalkoztatják (idegen nyelv, úszás, judo, karate, foci, tenisz, kézilabda, computeres szoba...).
Dr. Vekerdy Tamás szerint ez nagyon káros, mert az óvodás gyereknek szabad, mozgásos játékkal és/vagy mindennapos mesehallgatással, valamint szabadon utánozható tevékenységek között kellene tölteni az idejét. De ha egyszer nem kapja meg a szükséges érzelmi biztonságot, akkor nincs meg az a belső indíttatás, ami őt a jó útra vezérli. Ugyanakkor keresi a kvázi kábulatot - a képernyő tipikus ilyen kábítószer a maga nemében, hogy megszabaduljon attól a tehertől, amit az érzelmi nélkülözés jelent.
Azt hiszik a szülök, hogy jót tesznek a gyereknek a „fejlesztéssel”, de ez nem igaz. A gyereknek nyugalom kellene, a napok egyforma ritmusa, játék, szabad játék, mese, és nagy érzelmi biztonság. Akkor nem ennének érzelmek helyett. Tehát ez is egy fontos összetevő tényező az elhízással kapcsolatban.
Nem tudják a szülők, hogy ha én a gyerekkel marháskodom, birkózok vele, dögönyözöm, csiklandozom, dobálom: ezek pazar mulatságok, amelytől a gyerek úgy érzi, hogy érzelmi táplálékhoz, személyes érzelmekhez jut. És mondom újra: ha ez hiányzik, akkor eszem.
A másik megoldás a specializált sport?
Egyes elméletek szerint a jövőbeli kimagasló sportteljesítményért minél hamarabb ki kell választani az adott sportágat, és arra kell koncentrálni. Ez az elmélet hazánkban is honos, és már az óvodákban elkezdik toborozni a srácokat. A szülő örül, ha jót mondanak gyermekéről, és szinte azonnal "felül" a tehetségkutató "edzőnek".
Az amerikai Loyola Egyetem azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ebben az esetben jelentősen megemelkedik a sportsérülések kockázata. A 3366 junior teniszezőt érintő felmérés során fény derült arra, hogy azok a sportolók, akik már kiskorúkban csak a teniszre specializálódtak, lényegesen többször szenvednek sportsérülést.
További riasztó tényként jelentkezett az is, hogyha valakinek az előző években volt már sérülése, akkor hatszorosára emelkedik a valószínűsége annak, hogy a szezon után ismét az orvosnál köt ki.
"A szülőknek, az edzőknek különös figyelemmel kellene eljárniuk, ha már voltak korábbi sérülések" - figyelmeztetett Dr. Neeru Jayanthi, a tanulmány vezetője, hozzátéve: "A szülőknek összetett sporttevékenységre kellene beíratniuk a gyermekeket."
A felmérésben részt vevő fiatalok átlagosan 5-6 évesen kezdték el a teniszezést, 9 évesen már versenyeztek, 10 éves korukra pedig kialakult a teljes specializáció. Átlagosan 16-20 órát gyakoroltak hetente, és 90%-nak egy évben tíz hónapot is kitehet a versenyszezon.
Korábbi tanulmányok is kimutatták, hogy a kemény versenysorozatok hatására nő a kockázat is és nem csak sérülések miatti kimaradások fordulnak elő, hanem az is, hogy valakinek fel kell hagynia a versenyzéssel. A sérülések miatt kihagyott versenyek a fiúknál inkább jellemzőek, mint a lányoknál, az idősebb tinédzserek pedig gyakrabban esnek ki, mint a fiatalabbak.
Mielőtt azt hinnénk, hogy Dr. Neeru Jayanthit a teniszezés iránti ellenérzése vezette, tudnunk kell, hogy a doktor maga is játékos és tenisz edző is. A sérülések kezelése és megelőzése érdekében rendszeresen tart előadásokat sérülésmegelőző technikákról, nyújtó gyakorlatokról gyermekképző intézményekben, valamint edzők számára.
A valódi megoldás a játékos sport!
Vekerdy doktor szerint Magyarországon sajnálatos módon nincs nem csak tömegsport, de játékos sport sem. Versenysport van, egyesületek vannak, ahol ugyan a rokonszenves edző esetleg megígéri, hogy ő nem teljesítményt akar kihajtani a gyerekből, de rajta mégis ezt kérik számon. Megjegyzem, az önkormányzati támogatások elnyerésénél is az a döntő, hogy milyen eredményeket értek el a bajnoki évadban az adott egyesület, szakosztály sportolói. Tehát az egyesületi sportba bekerülni, csak, hogy sportoljon a gyerek, problematikus.
Van gyerek, akinek ez bejön és jól is teljesít sporttéren, de nagyon sokan vannak, akiknek csak a kudarc jut. Nagyon sok olyan gyereket lát a szakember, aki 10-12 éves korára örök második, harmadik, sokadik. Ilyenkor aztán depresszív állapotba kerülhet a gyerek, kényszertüneteket produkálhat. Az is nagy gond Magyarországon, hogy a grundok eltűntek, ahol szabadon kergették a labdát a srácok, minden egyesület nélkül. Hogy hol lehet áttörni ezt a bűvös kört, fogalmam sincs - mondja a pszichológus.
A gyengébb képességű és/vagy elhízott gyermekeknek lenne a legnagyobb szükségük arra, hogy élvezettel csinálják a mozgást. Nem igaz, hogy le kéne osztályozni, ki mennyit dobott, mennyit futott, milyen magasat ugrott, és erőltetni és kiröhögni a nagy súlyú gyereket, aki nem tud a kötélen felmászni. Ennek szabad, játékos tevékenységnek kellene lenni, ami élvezetet okoz a gyereknek. S ez rendkívül fontos lenne.
Szóval valami nagyon nem stimmel és nem a gyerekhez van szabva. Nem arra van gondolva - hogy úgy mondjam - hogy a gyereknek mi lenne jó és hogy lenne jó.
Mit tehet a szülő?
Például a szülő vigye el úszni a kisgyereket. De vannak nagyszerű bácsik és nénik, akik vállalnak egyedileg is oktatást, persze ez pénzbe kerül megint csak. Van, amikor a szülő is meg tudja tanítani, ha nagy türelme van, jó humora van és hajlandó játszani és nem ambicionálja, hogy kisfiam tizennegyedszer vagyunk itt, most már tudnod kellene, bedoblak a vízbe, most már vagy úszol, vagy belefulladsz ...
Nem teljesítményekre kell törni ebben sem, hanem csakis szabad és játékos mozgásra. Majd 9-10 éves kora körül ő úgyis forszírozni fogja a versengést a barátaival, vagy akár a szüleivel is. Szabadban futkosni, kirándulni, úszni, korcsolyázni... a gyerek igenis jusson hozzá a neki szükséges mozgáshoz, és eközben a képernyőt limitálom. Csakis együtt kiválasztott műsort nézzen a gyerek, ne csurogjon a tévé. Csak közösen kiválasztott műsort és egy nap csak 20 percig és most jön a "legborzalmasabb": valamelyik szülővel együtt, hogy ott mindjárt meg lehessen beszélni a látottakat.
Persze: mit ér akkor az egész, hiszen a legjobb, hogy odalököm a gyereket az elektromos bébiszitter elé és akkor nincs rá gondom. Ugyanez a helyzet számítógéppel. Limitált időben. Pötyögjön vele a gyerek, rajzoljon vele, - de ne játsszon számítógépes játékot, és ne terjedjen ez sem túl a napi maximum 20 percnél. Zárójelben jegyzem meg, hogy egy nagyszabású amerikai vizsgálat szerint a filmektől agresszívebb lesz a gyerek, mint a valóságban látott agressziótól. És ez, a legagresszívebb a rajzfilmektől(!) lesz.
Mindez persze csak kamaszkorig tart, mert a kamasznál már nem lehet igazán, és nem is érdemes ilyen tilalmakat felállítani. A kamaszt el kell engedni, lehet akkor úgy fog kinézni, hogy (TV, számítógép...) függő lesz, de nem baj: ha kisgyerek korában nem vált azzá, akkor majd kinövi.
Még valami: soha ne mondjuk a gyereknek, hogy ne rohangálj, állj egyenesen, ülj rendesen, piszkos lesz a ruhád. A normális kisgyerek a nap végére mocskos és szakadt. És ez így jó. - mondja dr Vekerdy Tamás pszichológus.
Összegezve:
- Mind hazai, mind nemzetközi szakértők alátámasztják, hogy a túl korai sportági specializáció, és a túl korán megkezdett versenysport többet árt mint használ gyermekünknek!
- A játékosan végzett sporttevékenység örömet okoz a gyerekeknek, szívesen végzik, akár több órán keresztül is, tehát rendkívül motiváló! E motiváció hatására kialakul a gyermekekben a rendszeres mozgás, sportolás utáni vágy, amelyet 10 éves kor környékén érdemes aktívabban elkezdeni, egy a gyermek által kiválasztott sportágban.
- A szülő megóvhatja gyermekét a sportsérülésektől, ha a korai specializáció helyett inkább az általános fejlesztést és a sokoldalú mozgás űzését helyezi előtérbe (több sportág kipróbálása).
- A játékosan végzett általános mozgásfejlesztés nagy hatással van a gyengébb képességű és/vagy elhízott gyermekekre is, akik így örömmel csatlakoznak ügyesebb társaikhoz! A többiektől ellesett minták alapján gyorsabban fejlődnek és hamarabb felzárkóznak, mint az "edzésre kényszerített" társaik!
Amennyiben a fenti elvek alapján szeretné mozgatni gyermekét, akkor várom a Kossuth Lajos Általános Iskolában (8200 Veszprém, Budapest út 11.), ahol játékos mozgásfejlesztő foglalkozásokat tartok 5-10 éves korú gyerekek számára.
A foglalkozások időpontjairól érdeklődjön a +36 70 622 9953-as mobilszámon.
